Órai szösszenet nr. 3.

Finnóra alatt született rövid kis mese eredeti finn nyelven ill. magyar fordítással.

Koiran tapaus juhlaruokien kanssa

Olipa kerran koira, jonka nimi oli Henrik. Hä asui hyvin kiltin rouvan luona, ison kerrostalon kolmannessa kerroksessa Helsingin keskustassa.

            Eräänä päivänä rouva piti juhlaa, koska siinä päivänä oli hänen syntymäpäivänsä. Hän oli koko päivä laittamassa ruokaa vieraille. Kakku, makkara ja kana oli jo valmis, kun hän huomasi unohtaneensa ostaa leipää ja juomia. Siksi hän meni nopeasti kauppaan tehdäkseen ostoksia. Henrik jäi kotiin, yksin maukkaiden ruokien kanssa. Hän ei onnistunut vastustamaan viettelyä ja söi kaiken. Hän aloitti makkarasta ja viimeksi hän söi ison kakun. Kaikki maistui tosi hyvältä. Henrik oli iloinen ja tyytyväinen, mutta hän söi niin paljon, että hän ei voinut nousta lattialta. Kun rouva palasi, hän näki tyhjiä astioita ja koiransa lattialla. Ensin rouva tuli oikein vihaiseksi, mutta hän pelästyi, että koira voi olla sairas, ja vei Henrikin eläinlääkärin luokse. Onneksi koiralla ei ollut mitään ongelmaa ja juhlakin pidettiin, mutta ilman lihaa ja kakkua.

            Sen pituinen se.

A kutya esete az ünnepi ételekkel

                Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutya, kinek neve Henrik volt. Egy nagyon rendes asszonynál élt egy nagy emeletes ház harmadik emeletén, Helsinki központjában.

            Egy napon az asszony ünnepséget tartott, mert aznap volt a születésnapja. Egész nap csak főzte az ételeket a vendégek számára. A torta, a kolbász és a csirke már készen voltak, mikor észrevette, hogy elfelejtett kenyeret és innivalót venni, így gyorsan elrohant a boltba bevásárolni. Henrik otthon maradt, egyedül a sok finom étekkel. Nem sikerült ellenállnia a kísértésnek, és megevett mindent. A kolbásszal kezdte, és végezetül a nagy tortát falta fel. Minden igazán ízletes volt. Henrik boldog és elégedett volt, de annyira sokat evett, hogy nem bírt felkelni a földről. Amikor az asszony visszatért, üres tányérokat látott, ill. a kutyáját a földön fekve. Először nagyon dühös lett, de aztán megijedt, hogy a kutya esetleg beteg lehet, és elvitte Henriket az állatorvoshoz. Szerencsére a kutyának nem volt semmi baja, és az ünnepséget is megtartották, de hús és torta nélkül.

            Itt a vége, fuss el véle.